Nagyenyedi beszámoló (2011. április 2-8)

Az itt töltött éveim alatt ez volt a harmadik csereprogram, amiben részt vehettem, de sajnos egyben az utolsó is. A Református Gimnázium második kül-földi csereprogramja különleges volt, hiszen kereken hét napon keresztül tar-tott.

Április 2.-án hajnalban indultunk el Nagyenyedre; Vass Ernő tanár úr és hat diák: Apró Bernadett, Parrag Annamária, Erdős Henrietta, Miskei Sándor, Petri Péter és Én, Fodor Anett. Már indulásunk napján elkezdődött a gyönyörű látványosságok sorozata: elsőként a Medve-barlangban lévő cseppkövek, majd a Székelykő, Torockó, Nagyenyed részletes bemutatása Vass Ernő tanár úr ve-zetésével, majd a nagy múltú Bethlen Gábor Kollégium egyedülálló múzeumai.

Ezután következett a katasztrófa turizmus Marosújváron, a tordai sóbá-nya és a Tordai-hasadék, Gyulafehérváron a vár és a város megtekintése, haza-felé pedig Kolozsvár főtere és az újonnan felavatott Mátyás -szobor.

A táj önmagában lenyűgöző volt és mindezt fokozta még a finom ételek és italok áradata. Az ott élő diákok és tanárok kedves fogadtatását és persze az ott megszerzett tudásunkat is meg kell említenem. A helybéli emberek nagy tudással rendelkeznek történelmükről, így az ott töltött időm felért egy heti történelem órával. Na és persze az ott szerzett román nyelvi tudásunkat is pró-báljuk nem elfelejteni. Szerencsénkre Vass Ernő tanár úr kísért el minket, aki öregdiákja az enyedi gimnáziumnak, így érdekes és vicces történeteivel és em-lékképeivel sokszor szórakoztatott minket. Valamint kiválóan ismerte, hogy a helyi különlegességeket honnan lehet jó áron, de minőségit beszerezni. Ráadá-sul még meglepetést is készített nekünk: Kolozsváron isteni finom szenen sült micset ehettünk. Finomságoktól megpakolva, fáradtan de élményekkel gazda-godva érkeztünk meg Kecskemétre április 8.-án késő este.

Mindig is tudtam, hogy megéri elmenni az ilyen cserediák programokra, hiszen a kollégiumi éveimet nagyban meghatározta az ezekre való várakozás és az utánuk maradt szép emlékek. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy menjen el és használja ki az ilyen lehetőségeket.

Végül pedig szeretnék köszönetet mondani a segítőkész tantestületnek és a program létrehozóinak és támogatóinak.

Fodor Anett
12.d

Cserediák-programunk keretében az elmúlt tanévben a határon túlra is eljutottunk és a nagyenyediekkel cseréltünk helyet. Az élmények több diákot is írásra ihlettek.
Refis diákok Nagyenyeden

Kis csapatunk (Apró Bernadett-11.d., Parrag Annamária-11.d., Erdős Henrietta-11.a., Petri Péter-9.b., Miskei Sándor Máté-9.a. osztályos tanulók és kísérőtanárunk Vass Ernő tanár úr) április 02-án reggel 6 órakor izgatottan indult az internátus előtti parkoló-ból.

A hosszú utat megszakítottuk a Medve-barlang megtekintésével, ahol gyönyörű cseppköveket és medvecsontokat láthattunk. Nagyenyedhez közeledve a torockói Székelykő szépsége nyűgözött le minket. De nemcsak a táj ejtett minket ámulatba, hanem az időjárás érdekes játéka, megtapasztalhattuk a 4 évszak minden sajátosságát. Megérkezésünkkor finom vacsora várt minket és az ottaniak érdeklődő tekintete. Másnap reggel részt vettünk a 10 órakor kezdődő istentiszteleten, és útnak indítottuk a nagyenyedi diákokat.

A délutánt a várossal, az emberekkel és a "magyar nyelvvel" való ismerkedéssel töltöttük. Érdekes volt, hogy sokszor nem értettük egymás beszédét, pedig egy nyelvet beszélünk. Ennek oka abban rejlik, hogy sok diák csángó, illetve székelyföldről származik. Van olyan, akinek a gimnáziumtól 300 km-re van az otthona. Itt egyszerre tanulnak magyarul helyesen írni, olvasni és románul beszélni, ami nélkül nem tudnának boldogulni. Ezenkívül pedagógiával és turizmussal kapcsolatos képesítést is szerezhetnek.
Mindannyian kíváncsian vártuk, hogy mit hoz számunkra a hétfő délelőtt, hogy fog fogadni minket az ottani osztályunk. Nem kellett csalódnunk, barátságosak és segítőkészek voltak, és elmesélték nekünk, hogy milyen egy átlagos tanítási nap náluk. A lelkészük előre kijelöli azokat az igeszakaszokat és imádságokat, amiket a tanulók minden nap az első óra előtt felolvasnak és esetleg értelmeznek. Ezenkívül minden osztályban van egy Biblia, ami a diákok rendelkezésére áll. Tanítás után bemutatkozó előadást tartottunk, amely szerencsére jól sikerült.

Ezután Kónya Mária aligazgatónő mesélt nekünk a gimnázium és a templom történetéről, legendáiról. Kedden szintén részvettünk pár órán, amelyek után egy beszámolót hallgathattunk meg az iskolával kapcsolatos személyekről, dokumentumokról és könyvekről. Többek között azt is megtudhattuk, hogy az itteni legrégebbi könyv 1474-ből származik, hogy megtalálható itt az 1848-as Nemzeti dal egyik nyomtatványa, és abban épületben voltunk, ahol egykor például Áprily Lajos, Deák Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós és Apáczai Csere János tanult vagy tanított.

Ezt követően az iskola Természettudományi Múzeumába mentünk, ahol ásványokat, kőzeteket, kövületeket és fejlődéstörténetnek megfelelő sorrendben kiállított élőlényeket tekinthettünk meg. Szerdai program a tordai hasadék és a sóbánya volt. Útközben kitérőt tettünk Marosújvárra, ahol megnéztük a beomlott sóbányát, ami elnyelt egy áruházat. Ezen a napon megtapasztalhattuk, hogy mire képes a természet, hogy milyen gyönyörű dolgokat képes létrehozni, és ha úgy tartja kedve, akkor házakat tüntet el, hatalmas károkat okoz. Döbbenetes volt!

Csütörtökön Gyulafehérváron voltunk. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, de mi vidáman vágtunk neki az útnak. Először egy román székesegyházat nézhettünk meg, majd felsétáltunk a várba, ahol az őrök korhű ruhákat viseltek, és készségesen álltak mellénk egy-két fotó erejéig. A nap maradék részét diákokkal töltöttük, ezzel gyorsan eltelt a délután, talán egy kicsit túl gyorsan.
Sajnos, elérkezett a hazaindulásunk napja. Délelőtt bementünk az osztályokba tanórákra. Itt pótoltuk be azokat a beszélgetéseket, amik eddig kimaradtak, nem igazán tudtunk figyelni, de ezt a tanárok elnézték nekünk. Ebéd után 2 óra körül indultunk el Nagyenyedről. Kitérőt tettünk Kolozsvárra, ahol házi készítésű süti és mics várt minket nagy megelégedésünkre. Nagyon finom volt! Ezután elmentünk Kolozsvár főterére, ahol megnéztük Mátyás király szobrát és készítettünk pár fényképet.
A hazaút nagyon hosszú és fárasztó volt. Álmosak voltunk, de nem tudtunk aludni, mert még mindig az élmények hatása alatt voltunk. A határ után a hegyeket és dombokat kereste szemünk. Újszerűnek tűnt a síkság látványa. Este 9 óra körül érkeztünk meg Kecskemétre.

Csodálatos volt ez a hét, egy életre szóló élmény! Nemcsak a pihenés jótékony hatását érezzük, hanem hogy lelkileg is megerősített minket ez az út. Olyan hívő emberekkel találkoztunk, akiknél a hit és a magyarságtudat szorosan összekapcsolódik, összefonódik, nem létezik az egyik a másik nélkül. Ez náluk természetes, és jó lenne, ha mindenhol így lenne. Rendkívüli volt! Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ezt lehetővé és élvezhetővé tették számunkra, és Vass Ernő tanár úrnak, aki szüleink helyett édesapánk volt ezen az úton. Sosem fogjuk elfelejteni Nagyenyedet, Kónya Mária aligazgatónőt, a tájat, a sok nevetést, a lelki békét és az enyedi diákokat.

Erdős Henrietta
11.a

Fogadj örökbe egy NAGYMAMÁT vagy NAGYPAPÁT!
Társadalmi Szolidaritási Program

A Margaréta Otthon és a Kecskeméti Református Egyházközség évek óta végez közös szolgálatot az idősek felé. Az idősek otthona minden vasárnap református istentiszteleti lehetőséget biztosít az érdeklődők számára. Gyülekezeti tagok és lelkészek hűségesen élnek ezzel a szolgálati lehetőséggel.

A hétköznapokban ezt a lelkigondozói tevékenységet egészítette ki 20 református diák látogató szolgálata. A program címe ez volt: "FOGADJ ÖRÖKBE egy NAGYMAMÁT vagy NAGYPAPÁT!".

A felvállalt munka bibliai alapgondolata: "Az ajándékozó bővelkedik, és aki másokat felüdít, maga is felüdül." (Péld. 11,25)

A heti rendszerességgel végzett látogató szolgálat, az idősekkel együtt töltött idő, az egyre szorosabbá váló kapcsolatok azt bizonyították, hogy aki kész adni, az sokszor többet kap, mint amennyit adott.

A 20 önkéntes diák, a hét egyik (előre egyeztetett) napján meglátogatta a 10 "örökbefogadott nagyszülőt". Ezeken a látogatásokon beszélgetés, felolvasás, kerti séta stb. történt. Azt tapasztalták a résztvevő diákok, hogy az aprócska törődés is sok-sok örömet tud szerezni az időseknek.

Kiemelkedő eseménye volt az alkalomsorozatnak az, amikor a húsvét előtti héten közösen készültek diákok és idősek a közelgő ünnepre. Szép és megható alkalma volt a programnak az is, amikor záróeseményként szeretetvendégséget készítettek a résztvevő diákok, így vendégelve meg "nagyszüleiket".

Bízunk abban, hogy a tanévvel nem ér véget a segítőkészség, az idősek iránti felelősség gondolata. Reméljük, hogy ez abban is megnyilvánul majd, hogy a szervezett programtól függetlenül is folytatják diákjaink a látogatást. Erre nézve a záró alkalmon megfogalmazódtak vállalások: van, aki a nyári szünetben is tartani szeretné a kapcsolatot a látogatottjával.

A fenti program a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által támogatott Társadalmi Szolidaritási Program keretében valósult meg.

Pál Ferenc (lelkész-vallástanár)